Iskolánk története

Az iskola 1883. október 24-én kezdte meg működését.
1905-ben az iskola megkapta a régi törvényszék épületét és itt tíz tantermet alakítottak ki.
1913-ra megértek a feltételek ahhoz, hogy az iskolát "szakirányúvá" nyilvánítsák.
A szépen induló fejlődést az első világháború megzavarta. Az iskola épületéből hadi kórház lett. A tanítás öt helyen keservesen folytatódott.
1919. április 10-től a tanoncokat rendszeresen berendelték az Iparosotthonba, ahol világnézeti előadásokat tartottak számukra.
1924-ig csak fiúk jártak az iskolába, ettől az évtől már a lányok is tanulhattak szakmát.
Roppant nehéz idő következett az iskola életében: a második világháború.
A tanítás csak 1945 tavaszán kezdődött újra. Új szellem költözött az iskolába, a bizakodás és tenniakarás szelleme.
Dinamikus fejlődés kezdődött 1950-től.
A személyi kultusz hatása az iskolára is rányomta a bélyegét. Az iskola, 1954-ben elnéptelenedett.
1958-ban, a 75. éves jubileumi ünnepség alkalmából a Munkaügyi Minisztérium a kecskeméti csizmadia fiának, Gáspár András 48-as honvédtáboroknak nevét adományozta az iskolának. Ettől kezdve iskolánk fejlődése felgyorsult.
1964-ben felépült az iskola kétemeletes diákotthona. Az oktatás is lépésről lépésre korszerűsödött. A tanulók létszáma rohamosan növekedett, majdnem elérte a 3000 főt, a felnőtt dolgozók létszáma 350 fő volt.
Az iskola 1968-ban kettévált.
1975-ben elkészült a tanműhely. A képzés 11 kabinetben folyik. A tanműhelyi képzés tanterv alapján, produktív munkán keresztül valósul meg. A termelési érték 5-6 millió forint között mozogott évenként.
1980-ban indult az első autószerelő szakközépiskolai osztály.
Az iskola 1983-ban ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját.
1985-ben elkezdődött az építőipari szakközépiskolai képzés, és ezt továbbfejlesztve 1986-ban a technikusképzés.
Az 1986-os év kiemelkdő fejlesztése az iskola életében az audiovizuális studiórendszerű oktatás és szemléltetés.
1988-ban páratlan értékkel gyarapodott az intézet, felépült a meglévő tornaterem mellett egy új, hatalmas és korszerű sportcsarnok.
Az 1990-es években kezdődött az informatika és a számítástechnika kiemelt mértékű fejlesztése.
Az 1999-es és 2000-es tanév mérföldkő az iskola életében: a világhálón az internet segítségével hatalmas mennyiségű információ vált a tanulók és a tanárok számára hozzáférhetővé, 5 korszerűen felszerelt számítógépteremben folyik a szakmunkás- és szakközépiskolás tanulók képzése.

Részletes történeti ismertető

Gáspár András Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium falai között több mint 1700 fiatal kap szakmai képzést. A képzésnek több profilja és több szintje van.

A fő profil az építőipari képzés. Ez két szinten valósul meg. A technikus szinten nyernek képzést a magasépítő és az építőgépész szakmában, szakmunkásképzési szinten pedig a hagyományos kőműves, ács-állványozó, burkoló szakmában.

Közvetlen csatlakozik ide mint díszítő szakma a szobafestő -mázoló, tapétázó képzés, hagyományos szakmunkásképzési beiskolázásban.

A víz-gáz és központifűtés-szerelő szakmák, mint épületgépészeti vonal egészíti ki az építőipari képzést.

A másik jellemző profil a gépészet. Itt is a két szint különböztethető meg. Egyik az autószerelő szakközépiskola, a másik a hagyományos autószerelő képzés. Ide tartozik még a mg-i gépszerelő szakma, konzervipari gépszerelő és a vasszerkezeti lakatos.

A harmadik fő terület a könnyűipari képzés. E területen nyernek képzést a nyomdaipari szakmák: mint a magasnyomó-gépmester, síknyomó-gépmester, az ofszet-gépmester, a kéziszedők és a könyvkötők.

Ide tartozik a kötő-hurkoló ipar, a cipőfelsőrész-készítő, cipész szakma, a kárpitosipar, és a fényképészet is.

Ez a hatalmas, sokrétű és igen bonyolult oktatási intézmény több mint egy évszázad alatt alakult ki. 1883. május 18-án Kecskemét város Törvényhatósági Bizottsága - bölcs előrelátással - elhatározta, egy Elsőfokú Ipari Iskola felállítását. Érdemes odafigyelni az egykori indoklásra: "az iskola megszervezését nemcsak keresztülvihetőnek, hanem a honi ipar felvirágoztatása szempontjából nélkülözhetetlenül szükségesnek tartja"

Az iskola 1883. október 24-én elkezdte működését.

Az előkészítő osztályba azok kerültek,akik az írás, olvasás és számolás területén járatlanok voltak, a három első osztályba pedig a többiek. A négy osztályba összesen 344 tanuló járt.

A tantárgyak a következők voltak: olvasás és fogalmazás, számtan-mértan, szabadkézi és mértani rajz. A tanítási idő munkanapokon az esti órákban heti 4 óra volt közismereti tantárgyakból. Vasárnap délelőtt 3 óra jutott a rajztanításra.

Az iskolát a körzeti elemi népiskola első emeletén 3 tanteremben helyezték el, szertárat a folyosó végéből rekesztettek le.

Az iskola első igazgatója Szakács István, a városi iskolaszék elnöke lett, akinek nevéhez fűződik a Városi Természettudományi Társaság megalapítása is. Az iskola nevelőtestületében olyan személyiségek foglaltak helyet, mint Pataki Imre, - a Nagytemplom falán lévő 48-as emléktábla, és a pusztaszeri emlékoszlop készítője -, vagy Böszörményi Mihály, aki már 1868-ban vasárnapi iskolát szervezett az inasok számára.

Ez a nevelőtestület pedagógus hivatátudattal és az ebből táplálkozó emberszeretettel rendelkezett.

Az egésznap hajszolt, szidott kis inas ebben az iskolában emberi szóra talált, segítséget adó okos tanárokra, akik számolásra, írásra, kalkulációra, rajzolásra, értelmes gondolkodásra tanították.

Az iskola történelmi feladata az volt, hogy elfogadtassa a magyar társadalommal, hogy az inasok is iskolába járnak. Értelmes embert akartak nevelni a társadalom perifériájára szorult gyerekekből.

Az iskola az első tanév nehéz küzdelmei után sok-sok kemény konfliktus árán rohamos fejlődésnek indult.

1884-ben kezdetét vette az országban először a kereskedőtanuló képzés.

1888-ban Pataki Imre tanár tankönyvet írt a kőművesek számára.

Az iskolára felfigyeltek az egyházak is, 1889-ben bevezették a református, a zsidó és a katolikus hitoktatást. 1906-ban kezdte el működését az önképzőkör, melynek feladata a világnézeti nevelés volt.

1905-ben az iskola megkapta a régi törvényszék épületét, és itt tíz tantermet alakítottak ki.

Egyre több szakmába vezették be a szakrajz oktatását, és e tantárgynak oktatásának új módszereivel foglalkoztak.

Az iskola létszáma 1905-re 574 tanulóra növekedett.

A nevelőtestület akadályokat nem ismerve törekedett arra, hogy a rohamosan fejlődő ipar számára precizen, pontosan dolgozó iparosokat neveljen. Ez a törekvés Sztankai Lajos igazgatónak, és a körülötte lévő tanári karnak sikerült is.

1913-ra megértek a feltételek ahhoz, hogy az iskolát "szakirányúvá" nyilvánítsák.

Szakmai osztályok szerveződtek.

  • Három előkészítő osztály szerveződött azok számára, akik nem tudtak írni, olvasni és számolni, valamint
  • a bőriparosok számára három osztály,
  • a faiparosok számára három osztály,
  • a fémiparosok számára is három osztály,
  • a ruházati szakmák számára három osztály, és
  • az építő szakmák számára szintén három osztály.

Ekkor 18 osztály működött. A tanulók létszáma 764 fő, a tanárok létszáma 21 fő volt. A tantárgyak a következők voltak: hittan, írás, olvasás, földrajz, történelem, természettudomány, technológia, üzleti fogalmazás, ipari számvitel, szabadkézi rajz, mértani rajz és szakrajz. A tanítási órák száma 14-re emelkedett.

A szépen induló fejlődést az első világháború megzavarta. Az iskola épületéből hadi kórház lett. A tanítás öt helyen keservesen folytatódott.

A tanárok és a mesterek jelentős része bevonult katonának. Az oktatást csak kétségbeesett erőfeszítéssel tudták folytatni. A tanulói létszám először 470-re, majd 350 főre csökkent. Ilyen körülmények között érkezett el a Tanácsköztársaság, majd a proletárdiktatúra. A városi Direktórium mindenesetben számolt is ezzel a 350 fős egységes tömeggel, a helyreállításoknál.

1919. április 10-től a tanoncokat rendszeresen berendelték az Iparosotthonba, ahol világnézeti előadásokat tartottak számukra.

A tanácshatalom bukása után a tanoncoktatást ott folytatni már nem lehetett, ahol abba- hagyták. A Tanács Kormányrendeleteit ugyan visszavonták, de az 1922. évi XII. törvénycikk sok kedvező intézkedést tartalmazott. Elrendelte, hogy vasárnap nem lehet oktatás. A tanítást a nappali órákban kell megoldani. Az oktatásra fordított idő beszámít a munkaidőbe. Az 1936. évi VII. törvénycikk pedig szabályozta a tanoncszerződések időpontját is.

1924-ig csak fiúk jártak az iskolába.

Ekkor egy fiatal tanár, Leviczky Oreszt társadalmi úton felmérte a ruházati, fodrász és bőriparban foglalkoztatott lányok számát, és kezdeményezésére megkezdődött számukra is a képzés.

Az iskola műszaki színvonala rohamosan növekedett,a Szakirányú Fiú és Lány Iparos és Kereskedő Tanonciskola nevet viselte.

A nagyszerű nevelőtestület nívós munkájának eredményeképpen az iskola a város iparos társadalmának kulturális és műszaki központjává vált.

Az iskolában pezsgő társadalmi élet folyt, működött az önképzőkör, létrejött a cserkészcsapat, majd működni kezdett a levente mozgalom.

Az iskolának énekkara és fúvószenekara is volt.

A Jókai utcán az iskola önálló épületet kapott, amikor azt is kinőtte, az Ókollégium épületébe költözött.

Sztankai Lajos után a felügyelő bizottság Leviczky Oresztet választotta igazgatónak.

Roppant nehéz idő következett az iskola életében: a második világháború.

Az iskola teljesítette hivatását akkor is: nevelte "az aranykezű kisiparosokat". Ekkor olyan személyiségek tanítottak, mint Imre Gábor iparművész, - a város műemlékeinek egyik alkotója, - Nagy Margit, a leánynevelés igazi szakértője. 1943-ban az iskolát a németek lefoglalták, és egy katonai parancsnokság költözött a falak közé. Az igazgató az iskola vagyonát élete kockáztatásával mentette meg.

A tanítás csak 1945 tavaszán kezdődött újra. Új szellem költözött az iskolába: a bizakodás és tenniakarás szelleme.

A tanári kar az ifjúsággal együtt építette újjá az iskolát. Megalakult az Ady Endre Diákotthon. Az iskola a nagy munkában egy nagy közösséggé kovácsolódott. Megalakult a SZIT, a Szakszervezet és Ifjúmunkás Tanács mozgalom.

Rácz Gyula, Mátis Kálmán, Nyitrai Emil tanárok nevei vésődtek be örökre az akkori iskolások emlékezetébe és szívébe. Az államosítás után az MTH, Munkaerő Tartalékok Hivatala 131-es számú Iparitanuló Iskola nevet kapta.

Dinamikus fejlődés kezdődött 1950-től.

Megjelentek az első tantervek, elkészültek az első tankönyvek. Az eddig tanított technológia tantárgyat kettébontották, szakismeretre és anyagismeretre.

Az álam hatalmas áldozatokat hozott. Minden tanulót ingyen láttak el tankönyvekkel és egyenruhával. Az Ifjúsági Mozgalom is az új irányzathoz igazodott, és megalakult az iskola DISZ Szervezte.

A személyi kultusz hatása az iskolára is rányomta a bélyegét. Az iskola 1954-ben elnéptelenedett.

Az iskolának létszáma 60 fő vasöntő volt.

Ez évben az MTH felszámolta az iskolát. A személyi állományt átadta a Könnyűipari Minisztériumnak, és a szövetkezeti iparban foglalkoztatott tanulók számára Helyiipari Iskolát szervezett.

Az 56-os események alig zavarják az iskolai rendet. Egy hét tanítási szünet után a munka tovább folytatódott.

Az iskola igazgatója Háló Ferenc volt.

57-ben zászlót bontott a KISZ, és ebben az évben, a MTH megszűnése után az iskola új főhatósága a Munkaügyi Minisztérium lett.

1958-ban ünnepelte fennállásának 75.évfordulóját intézetünk.

A jubileumi ünnepség alkalmából a Munkaügyi Minisztérium - a kecskeméti csizmadia fiának-Gáspár András 48-as honvédtáboroknak nevét adományozta az iskolának. Ettől kezdve iskolánk fejlődése felgyorsult.

A vállalatok egyre jobban érezték a szakmunkaképzés fontosságát. Vállalati tanműhelyek jöttek létre a Fémmunkás Vállalatnál, a Kecskeméti Konzervgyárban, a MEZőGÉP Vállalatnál, a VOLÁN-nál, a Bács-Kiskun Megyei Építőipari Vállalatnál.

1964-ben felépült az iskola kétemeletes diákotthona. Az oktatás is lépésről lépésre korszerűsödött. A tanulólétszám rohamosan növekedett, majdnem elérte a 3000 főt.

Az Ókollégium szűk keretei nem voltak alkalmasak a korszerű nevelő-oktató munka megvalósításához.

Az iskola 1968-ban kettévált, a 607. Számú Gáspár András Ipari Szakmunkásképző Intézet és a 623. Számú Kandó Kálmán Ipari Szakmunkásképző Intézet kelt életre belőle. Még ebben az évben a felépült 20 tantermes korszerű épületbe költözött az intézmény, a jelenlegi helyére.

Az iskola igazgatója, Welther Vilmos mindent megtett, hogy a korszerű épületben valóban tartalmas nevelő- és oktató munka folyjon. A kettéosztás következtében idekerültek az építőipari szakmák, az autószerelő és lakatos szakmák, nyomdaipari, cipőipari és kárpitos szakmák, a fényképészet és a kötő-hurkolók. Az iskola létszáma 12000 fő volt.

1970-ben az Országgyűlés új szakmunkás-törvényt fogadott el. Az új törvény hatására a nevelés-oktatás korszerűsítése intézetünkben is napirendre került. Hozzáláttak a programozott oktatás anyagi és szellemi bázisának kialakításához. Létrehozták az audiovizuális oktatás műszaki és pedagógiai feltételeit.

Az iskola és a diákotthon egy harmadik intézménnyel bővült:

1975-ben elkészült a tanműhely. Itt nyernek alapképzést az autószerelő tanulók, hagyományos és szakközépiskolai szinten. Ezen kívül, a szakmunkás szintű alapképzés is itt folyik, a géplakatos, mg. gépszerelő, karosszéria-lakatos, esztergályos, központifűtés-szerelő, vízvezetékszerelő, gáz-és készülékszerelő, kárpitos és könyvkötő szakmákban.

A képzés 11 kabinetben folyik. A tanműhelyi képzés tanterv alapján, produktív munkán keresztül valósul meg. A termelési érték 5-6 millió forint között mozog évenként.

1980-ban indult az első autószerelő szakközépiskolai osztály. A szakközépiskolai képzés színvonalának biztosítására még ez évben átadásra került a Diagnosztikai Csarnok. Itt a tanulók, oktatóik vezetésével motor és futómű diagnosztikai méréseket végeznek.

A Diagnosztikai Csarnok lakossági szolgáltatásokat is végez. Bevétele a tanműhely fenntartási és üzemeltetési költségeinek fedezésébe segít be.

Az iskola 1983-ban ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. Az intézet, mely Kecskemét és környékének szakmunkás és iparos társadalmát nevelte egy évszázadon keresztül, az ifjúságba vetett hittel és bizalommal, hatalmas tenniakarással lendült terveinek megvalósításához.

1985-ben tisztelettel búcsúztatták nyugdíjba vonulása alkalmából Welther Vilmos igazgatót.

Az iskola fejlődésének lendülete nem tört meg,sőt szárnyakat kapott. Járfás Istvánné, az intézet 8. igazgatója páratlan energiával irányítja a hatalmas oktatási intézményt a korszerű szakmunkásképzés céljainak megvalósítása felé.

1985-ben elkezdődött az építőipari szakközépiskolai képzés és ezt továbbfejlesztve 1986-ban a technikusképzés.

A képzés céljára felépült az iskola területén egy 8 tantermes épületszárny. Még ugyanebben az évben a technikusképzés feltételeinek a biztosítására a tanműhelyhez csatlakozva felépült egy kétemeletes, korszerűen felszerelt laboratóriumi épület. A jövő építőipari technikusai itt végzik a szilárdságtani vizsgálatokat, az adalék és szemcse vizsgálatot, a talaj, beton és acél vizsgálatokat.

A magyarországi középiskolákban a számítástechnika területén jelentős volt az elmaradás Európa fejlettebb régióihoz képest. 1983 májusában indult az Elektronizációs Gazdasági Program, melynek része volt az iskolai számítógépes program, ennek keretében országos szinten 61 középiskola egy-egy HT 1080Z típusú számítógépet kapott. Ez a számítógép 8 bites processzorral és 16 Kbyte memóriával rendelkezett, a háttértárolója pedig egy közönséges BRG magnó volt.

1984-ben a Gáspár András Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola hozzájutott még három darab 64 Kbyte-os géphez és ezzel a négy géppel elindították az első szakkört 8-12 fős csoportoknak.

1984 februárjában az iskola hozzájutott egy Commodore 64-es géphez, majd az ezt követő 1985-ös évben nagyon nagy fordulópont következett be: tizenöt darab Commodore +4-es típusú számítógépet kapott az iskola a kísérleti program kidolgozásához. Ebben az évben saját erőből vásároltak még négy gépet, és ezzel kialakult a mai napig használatos kis számítógépes hálózat, melyben 18 tanulói és 1 tanári munkahely szerepelt, a munkát egy nyomtató és egy rajzgép is segítette. Ettől kezdve elindul a tanórai oktatás a szakközepes osztályokban.

1986 kiemelkdő fejlesztése az iskola életében az audiovizuális studiórendszerű oktatás és szemléltetés.

Az 1970-ben elkezdődött audiovizuális oktatás 1986-ban minőségi változáson ment át. Az iskola tantermeiben mintegy 80 db színes televíziót szereltek fel, és egy nagyon komoly videó központot. A videó központot az intézet tanárai tervezték. Ez a rendszer 8 csatornás, egyszerre 8 különöző műsort tud a stúdió szolgáltatni a különböző termekbe. Összesen 15 db videomagnója van a stúdiónak, melyből 8 készülék a műsorsugárzást 5 készülék pedig a műsorkészítést segíti. Az iskolának 500 oktató filmje van. A stúdió önállóan is készít oktató filmeket, ezek közül többet meg is vásárolt az OPI (Országos Pedagógiai Intézet) forgalmazásra. E rendszer mellett a szakrajztermekben, az építőipari kabinetekben külön kamerák, és az ehhez csatlakozó monitorok vannak felszerelve.

1988-ban páratlan értékkel gyarapodott az intézet, felépült a meglévő tornaterem mellett egy új hatalmas és korszerű sportcsarnok.

Tervezői az intézet építész mérnöktanárai voltak, Kovács Ferenc műszaki igazgatóhelyettes vezetésével. Kivitelező az iskola gyakorlati tanműhelye volt. A csarnok 51 vállalat és intézmény közreműködésével és anyagi hozzájárulásával jött létre. A sportcsarnokot ünnepélyes keretek között a művelődési miniszter adta át az iskola ifjúságának.

Ugyanebben az évben az építőipari szárnyban alakították ki a 20 személyes nyelvi labort, ahol az orosz és az angol nyelv oktatása folyt.

Az 1990-es években kezdődött az informatika és a számítástechnika rendkívülien kiemelt mértékű fejlesztése.

A rendszerváltást követően a korszerű nyugati ipari technológiák, kompjuter vezérlésű gépek, berendezések, a számítógépes adatfeldolgozás felkészültebb szakembereket igényelt. Ezt magasabb szintű informatikai képzéssel lehetett elérni. Az iskola számítógépparkja mindenféle kompatibilitást nélkülözött, a továbblépés ilyen körülmények között lehetetlen lett volna.

A megoldást, 1990 áprilisában, 19 darab IBM kompatibilis gép jelentette. Ez egy óriási minőségi ugrás volt, de a Commodore-ok is megmaradtak oktatási célra, és párhuzamosan használták őket. Egyre inkább kezdett kiszorulni a programozás oktatása és előtérbe kerültek a mindennapi élettel kapcsolatos számítógépes programok.

Több jól használható software közül válogathattak a közlekedési és az építészeti szakmacsoportok egyaránt. Pl.: a közlekedési szakmacsoport az útvonal optimalizáló vagy az Otto-motor működését demonstráló program, az építész szakmacsoport számára pedig, a költségvetést készítő és statikai számításokat végző programok, valamint a szövegszerkesztő program állt a diákok rendelkezésére.

Később ezeket a már meglévő PC-ket az iskola alaplapcserével átalakította 286-osokká, a gépek hatékonyságának növelése érdekében.

1992-ben az Emberi Erőforrások Fejlesztése, Ifjúsági Világbanki Program Pályázatán a két szakmacsoport egy komplett számítógépgéptermet kapott.

Ekkor már folyt az új tantárgyként megjelent informatika oktatása. A korábbi években a szakközépiskolák többségében valamilyen szinten tanítottak számítástechnikát. Például a gépjármű-technikai szak első évfolyamán a tanulók heti egy órában számítástechnikai alapismereteket, az ötödik évfolyamon alkalmazott számítástechnikát tanultak heti két órában. Az építőipari technikus szakok első és második évfolyamán heti egy órában számítástechnikai alapismereteket és minimális algoritmizálást tanultak.

A közlekedési szakmacsoportban az első két évfolyamon, az építészetiben az első négy évolyamon heti két órában tanulták a tantárgyat. A legtöbb szakmacsoportban az érettségin a kötelezően választható ötödik vizsgatárgyként szerepel az informatika.

Az 1999-es és a 2000-es tanév mérföldkő az iskola életében: a világhálón az internet segítségével hatalmas mennyiségű információ vált a tanulók és a tanárok számára hozzáférhetővé, az új Intel PENTIUM-II-es Celeron 433 MHz-es számítógépeken, melyekkel már 5 korszerűen berendezett számítástechnikai kabinetje lett az intézménynek.